Teherán-Baba Galéria
1991. Teherán - ۱۳۷۰ تهران
Ez az évszám számomra nem pusztán egy dátum, hanem egy határvonal. Előtte és utána. Nem csupán a biztos otthonunkat cseréltük fel egy teljesen idegen környezetre, hanem szinte minden megváltozott, amit addig természetesnek vettünk. A mindennapok ritmusa, a szabályok, a gesztusok, sőt még a hallgatás jelentése is.
Fiatalok voltunk és kíváncsiak. Talán éppen ez mentett meg minket attól, hogy megijedjünk. Lelkesen vetettük bele magunkat egy olyan kultúrába, amelyről alig tudtunk valamit. Az iszlám világ addig számunkra leginkább fogalom volt, nem megélt valóság. Itt azonban szabályokká, elvárásokká és mindennapi döntésekké vált. Egy európai család számára ez önmagában is komoly alkalmazkodást jelentett, de európai nőként egészen új tanulási folyamat vette kezdetét. Meg kellett érteni, mi az, ami kimondatlan, mi az, ami tiltott, és mi az, ami tisztelet. Ez az időszak nemcsak elvett, hanem formált. Olyan rétegeket nyitott meg bennem, amelyek létezéséről addig nem is tudtam.
1994. Irán, Teherán Barg Galéria - ایران، گالری برگ تهران
Három éve éltünk Teherán leggazdagabb negyedében, egy hatalmas apartmanban medencével, gondozott kerttel és magas, átláthatatlan kerítésekkel körülvéve. Bent a falak között minden biztonságot és fényűzést megkaptunk – élettér, nyugalom, luxus.
De a kerítéseken túl a világ teljesen más volt: tele ellentmondásokkal, szigorú szabályokkal, váratlan veszélyekkel. Minden nap azt tanultuk, hogyan mozogjunk a látszólag szép, de bonyolult szabályok hálójában. A minaretekből beszűrődő kántálás, az imám éneke a mindennapok természetes része lett; nem zavart, sőt, kifejezetten szépnek éreztem.
Ebben a különös kettősségben születtek vázlataim, jelmezterveim és textil babáim. A fényűző, biztonságos bent és a kinti korlátokkal teli világ inspirálták őket – és így érett meg bennem az ötlet, hogy művészeti kiállításra vigyem a munkáimat.
A szerencse is mellém állt: Gholamhossein Karbaschi, Teherán főpolgármestere felkért, hogy én legyek az első művész, aki bemutatkozik a gyönyörűen felújított Barg Galériában. Ez a lehetőség nemcsak a munkáimnak, hanem egész teheráni életünknek emlékezetes mérföldköve lett.
Textil Babák és Jelmeztervek - Teherán
Zsákvászon Babák
Bolygók, Madáremberek, Sárkányok, Párok...
Iráni Sajtó, Média
A kiállításról az iráni CNN televízió is tudósított, Shirine Lashgari riporternő közreműködésével. Helyi újságok és médiumok is beszámoltak az eseményről. Többek között az iráni állami televízió az IRIB TV1, a Zane Rooz /Nők Lapja/ a címoldalon és 3 oldalas cikkben tudósított a kiállításomról. Alkotásaimat bemutattam még a Diplomata Hölgyek Klubjában és a Magyar Nagykövetség épületében.
In Memoriam Cselényi László
1995. Iráni tartózkodásom alatt különleges élményben volt részem: vendégül láthattam a Duna TV Minoritates Mundi című, a világ kisebbségeit bemutató dokumentumfilmsorozat stábját, valamint Cselényi László rendezőt. A találkozásból és a közös beszélgetésekből született meg a Ne unatkozz Perzsiában! című portréfilm, amelyet teheráni műtermemben forgattak velem – abban a térben, ahol a mindennapjaim és az alkotómunkám is zajlott.
Frei Tamás - 8 nap alatt a föld körül
2002. Iránba utazott Frei Tamás és a 8 Nap alatt a föld körül dokumentumfilm sorozat teljes stábja. Ezúttal aki bemutatta az országot férjem, Szöllősi Tibor volt, de én is a csapattal tartottam. Sajnos nem sikerült mindent megmutatni az országból, de így is emlékezetes kaland volt mindannyiunk számára.
Akikkel utaztunk: Frei Tamás, Acél Réka, Béres Alexandra, Gundel Takács Gábor, Bon-Bon együttes, Kamarás Iván, Pataki Ágnes, Dombi Zétény, Rudolf Péter, Szöllősi Tibor, Szöllősi Rita